Girbe-gurba

Girbe-gurba budai utcácska,

lépcsős, nyaktörő kockakövek,

ódon hangulat, nekem tetsző

házak, kapuk, erkélyek, ereszek.

Sokat néztem a kórházból rájuk,

az utca fentről még meredekebb,

mi lehet itt télen, fagyos időben,

hogy közlekednek itt az emberek?

Remény

Ködpárnán ül a nap,

hordoz sok-sok sugarat,

hiába nyújtóznak a fák,

nem érik el a nap sugarát.

De lám egyszer váratlan, hirtelen

egy fürge sugár mégis csak ott terem,

mely áttörte magát a szürke tengeren.

Október

Ősz fon koszorút a tájra,

pereg a sok színes levél,

korábban pihen le a nap

és egyre később, amikor kél.

Még szórja fényét, melegét,

sugara még bearanyoz,

simogató melegsége

lelkedbe még örömet hoz.

Ősz fon koszorút a tájra,

színesedik a világ,

messziről áldó zene hallik,

álomba ringatóznak a fák.

Fohász

Ma elnéztem a nyárfa lombját

ahogy az alkonyi sugárnál

ünneplőbe öltözött,

s a rezgő nyárfa - levelektől

szívembe béke költözött.

Csend és nyugalom

nyugalom és béke,

szívem hálájával telten

néztem fel a magas égre.

Ellesett pillanat

Sötétedik, de

a nap még egyet villant, s a Hiltont megtalálta,

csillogó fényt varázsolt üvegablakára,

és koraesti órán, mint későn jött öröm

verődött rá melegen egy kopott ház falára.

Rejtelmek

"Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe"

Fenyőknek sűrűjében Attila jár eszembe.

Sárgult tűleveleken, mint puha szőnyegeken álmodozva lépkedek,

a fenyők illatából mély levegőket veszek.

A nap csak néha tör át s űzi el a félhomályt.

Most őzek vágtatnak el, az Osztredok már közel,

egyre ritkább az erdő, a nap többször jön elő,