Úgy szeretnék

A teremtésben veled lenni

friss zöldedbe burkolózni,

áldott csöndedben

megmártózni,

fényedet magamba szívni,

az eged,

a földed

s minden teremtményed

társa lenni,

a fák, gyökerek hálójában

mégsem elveszni,

az örömben együtt lenni,

a békédben megpihenni,

soha reményvesztettnek,

magányosnak lenni.

Add, hogy sohase feledjem

láthatatlan jelenedben

az életet százszor,

ezerszer megköszönni.

Haiku

Szalad a patak,

csobogása csendre int,

hallgatom, mit mond.

 Kövek gurulnak,

minden mozdulatára

a visszhang felel.

 Nézem, hallgatom,

tovább menni nem lehet,

húz, hív a patak.

 Pillanatkép

Susogó sás közt haladok, áldom ezt a pillanatot,

lemenő nap, víz alattam, milyen szép így, alkonyatban.

 A horgászok stégen, csendbe, mind a halakat figyelve,

lesbe állnak, várnak, várnak, ideje már a kapásnak.

 Vadkacsák már hazatértek, lassan betelnek a fészkek,

hal ugrik a levegőbe, nagyot csobban a víz tőle.

 Hínár húzza a lapátom, olyan jó most, azt se bánom,

behunyt szemmel is azt látom, milyen dolgom a világon.

 Fújdogál a langyos szellő, égen egy-két kósza felhő.

Mit fütyül a nádi rigó? Azt fütyüli, hogy élni jó!

Falusi séta  

 Kicsi ház a faluvégen,

száradó ruhák kötélen

lengedeznek, hajladoznak,

csókot intenek a napnak.

 Örülök a csend-életnek,

a Teremtő örömének,

s a színeknek varázsában

képnek megjelenni láttam.

Izzás

Izzik a levegő, izzik az erdő,

vöröslő ég alján vörös a felhő,

égő alkonyat borítja a fákat,

minden élő most csak vöröset láthat,

bennem is minden vörösen kavarog,

vörösek a fények, vörösek a zajok...

Pilis

Pilisi utamon járva, hátrahagyva város zaját,

menekültem ki a zöldbe, a vadregényes Apátkúti völgybe.

Átkelve a patak hídon, folytattam megkezdett utam,

néztem, a víztükör csillogását, hallgattam a víznek zubogását.

Jobbra sziklába gyökerezett fák, a szurdok völgy csodálatos világ.

A légben fekete gólya szálldos, igazi csoda, hogy ilyet látok,

s jóízű forrás is akadt bőven a vadregényes Apátkúti völgyben.

Zúgók, tavak váltakoznak, pisztrángok is lubickolnak.

Békés csönd lengte be az erdőt,  dicsőítve a Teremtőt,

ahol árad a szépség bőven, a vadregényes Apátkúti völgyben.

.

Milyen kék

Milyen kék az őszi ég,

hogy festeném, ha festenék?

Ez a kék  nyugalmat áraszt,

békés, szelid színétől

oldódik a bánat.

Érzéseim messze járnak,

milyen mélység, milyen
távlat!

A kéken túl vajon mi várhat?

Ősz van, hull a fák levele,

az Idő baktat, s én is vele..